Stitarca a magyar-olasz kapcsolatok elmélyítéséért

Az igazán tartalmas kapcsolatok mindig személyes találkozásokból és élményekből születnek. Így jött létre a Stitarca Kulturális Egyesület.

2009. december. 18. péntek | Szerző: Ölbei Lívia

Amióta világ a világ, az embert egyre messzebb űzte a szenvedélyes kíváncsiság: az első híreket mindig a nagy utazók hozták a Föld legtávolabbi zugaiból. De a személyes élmények semmi mással nem pótolhatók. Itália pedig azok közé az országok közé tartozik, amelyeknek a vonzása évszázadok óta nem csökken; sőt. Nincs is mit csodálkozni ezen: gyönyörű tájak, lenyűgözően gazdag kulturális örökség - mi kell még? Ráadásul - mint tudjuk - minden út Rómába vezet.

De bizonyára kevesebben vannak, akik - ez idáig legalábbis - elmerészkedtek Olaszország legdélibb csücskéig: a csizmaország orráig. Pedig itt, Kalábria tartomány legnagyobb városában - az ott szemben már Szicília - nemcsak a napfény, a valószínűtlenül kék tenger, az antik múlt szerelmeseit érhetik meglepetések. A városba eredetileg turistaként - vagy tanulás, továbbtanulás céljából - érkező magyarok közül ugyanis az elmúlt években nem egyet tényleg rabul ejtett Reggio Calabria. Többen megtelepedtek itt, vagy azóta ingáznak : két ország, két kultúra között. Természetesen olyan - reggiói születésű - olaszok is vannak, akik időközben Magyarországon alapítottak családot, de szülőföldjükkel sem szakították meg a napi kapcsolatot. Ők hozták létre az olasz-magyar kulturális egyesületet. A gondolat baráti beszélgetések alkalmával fogalmazódott meg - a háttérben biztosan egyetértően mormogott a tenger. A STITARCA néven Olaszországban bejegyzett nonprofit egyesület alapítói között van Gulyás Krisztina jogász-közgazdász és Szabó Hilda nyelvtanár.

Az egyesület a magyar-olasz kulturális, társadalmi kapcsolatok elmélyítését, a saját hagyományok ápolását, egymás hagyományainak megismerését, megismertetését tűzte ki célul. Mindenekelőtt szeretnék összefogni a kalábriai magyar közösséget, és kulturális eseményekkel (nemzeti ünnepek számon tartása, kiállítások, koncertek, gasztronómiai programok stb.) életben tartani a magyar kötődéseket. Magyarországon pedig az olasz kultúrát - elsősorban természetesen az őket befogadó kalábriai föld értékeit - készülnek népszerűsíteni. (Ha Reggio Calabria városában magyar klub alakul, Magyarországon olasz klubot hoznak létre. Az egyesület bárki előtt nyitva áll. Íme: www.stitarca.com). Mindezen célok megvalósításához máris bírják Reggio Calabria önkormányzatának és a városban működő, Dante nevét viselő külföldiek egyetemének támogatását.

Olyannyira, hogy a Kalábriát bemutató, népszerűsítő dokumentáció hivatalos magyarra fordításával is az egyesületet - magyar képviselőit - bízta meg a reggiói önkormányzat. Érdemes fölfigyelni arra a tényre, hogy Reggio Calabria önkormányzata maga hirdette meg az Útlevél Európába (Passaporto per l Europa) című nagyszabású projektet, mellyel két irányba kíván nyitni: egyfelől Kalábria lakóival megismertetni Európát - a programban több nagyváros után hamarosan Budapest lesz a díszvendég -, másfelől Európában megismertetni Kalábriát. Szabó Hilda ezekből az önkormányzati kiadványokból is hozott magával arra a bemutatóra, amellyel az elmúlt napokban több - szíves és fogadókész - szombathelyi középiskolában is megfordult. A kulturális egyesület a Dante Egyetemmel - és nyelviskolájával - fenntartott kapcsolata révén a nyelvtanulás megszervezéséből is részt vállal.

Akkor nézzük, milyen is Reggio Calabria. A város először is a nap, a tenger és az érintetlen természet szinonimája . Antik és modern. Aztán: (...) Nappal a narancs, citrom, a bergamottligetek és a jázminok édes illata lengi be a tájat.(...) Ez azért különösen fontos, mert a bergamott az egész földkerekségen csak itt, Reggio Calabria közelében él meg. Nem véletlen, hogy Szabó Hilda bergamottból készült parfümöt is hozott: a bergamott Reggio Calabria saját illata.

És akkor a Via Marináról (például) még nem is beszéltünk: a város tengerparti sétánya d’Annunzio szerint a világ legszebb kilométere . (Aki nem hiszi, járjon utána.)