-
Enzo Galeano gondozásában
-
Pizzo
Egy község (comune) Olaszország Calabria régiójában, Vibo Valentia megyében.
A város a Sant’Eufemia-öböl partján fekszik. A városból látni Stromboli szigetét.
- A várost a Magna Graeciába érkező görög telepesek alapították. Erődítményét a 15. építették. A hagyomány szerint a 17. században egy viharba került, kormányozhatatlanná vált halászhajó legénysége a Madonna képhez fohászkodva, ígéretet tett, hogy megmenekülésük esetén partot érésük helyén saját kezükkel építenek fel egy kápolnát. A halászok Pizzo partvidékén értek partot, egy barlangnál, melynek termét megnagyobbítva azt kápolnává alakították át. A hajóról származó Madonna képet is itt helyezték el és egyszerű oltárt faragtak. A halászok körében nagy tiszteletnek örvendő barlangot évszázadokon keresztül építgették, bővítették, szentek szobrainak sokaságával látták el, mire mai formáját a sziklatemplom felvette.
- Látnivalók:
-
- az 1492-ben épült Castello
- az 1632-ben épült San Giorgio templom
- a 16. század végén épült Piedigrotta templom
-
Tropea
egy község (comune) Olaszország Calabria régiójában, Vibo Valentia megyében.
- A Tirrén-tenger partján, Calabria nyugati partvidékén, a Capo Vaticano-tól északra fekszik. Festői óvárosa a partvidékből merőlegesen kiemelkedő 40 m magas mészkő sziklán fekszik.
- A település területén a rómaiak egy kikötőt létesítettek, melyről idősebb Plinius és Sztrabón úgy tartották, hogy Héraklész alapította, miután hazatért Ibériából. A középkorban a normannok hódították meg és csatolták a Szicíliai Királysághoz.
- Látnivalók:
-
- a 12. század eéején épült normann Duomo (katedrális)
- a 18-19. században épült nemesi paloták
- manapság már a szárazföld részét képező, de egykoron a partközeli Santa Maria szigeten fekvő, Santa Maria Dell'Isola háromhajós bazilika és bencés kolostor
-
Scilla
egy község (comune) Olaszország Calabria régiójában, Reggio Calabria megyében.
- Nevét Szkülláról (latinul Scylla) a görög mitológia egyik tengeri szörnyéről kapta.
- Az első település ezen a vidéken az i. e. 5 században épült ki, amikor Rhegium türannosza egy erődítményt épített a Scilla-fok sziklás kiszögelésén. Sztrabón feljegyzéseiből tudni, hogy az erődítményt a kalózok elleni védelemként építették. Az i. e. 2 században, a pürrhoszi háborúkat követően a rómaiak fennhatósága alá került Oppidum Scyllaeum néven. Miután a rómaiak meghódították Rhegiumot, majd Szicíliát, az erődítmény stratégiai jelentősége lecsökkent, a Nyugatrómai Birodalom bukása idejére pedig teljesen elnéptelenedett. A 8-9. században Szent Bazil-rendi szerzetesek építettek egy kolostort ezen a területen, ami a középkori új település magját képezte.
- Látnivalók:
-
- a Szent Rókus (San Rocco) templom
- az ókori város romjai
- a partmenti sziklákon fekvő Castello dei Ruffo erőd
- a festői Chianalea halásznegyed, lépcsőzetesen elhelyezkedő házaival
- strandját Európa legszebb strandjai közé sorolják
- a Marina Grande tengerparti üdülőtelep
-
Locri (Calabria)
- A város elődje Lokroi Epizephyrioi(a görög epi-Zephyros jelentése a nyugati szél alatt) vagy latinosan Locri Epizephyrii görög város volt, melyet i. e. 680-ban alapítottak a Jón-tenger partján, a mai Zefirio-fok közelében. A várost védő falakat egy évszázaddal később húzták fel. A falakon kívül kiterjedt nekropoliszt építettek. A városban élt Zaleukosz görög törvényhozó, akinek törvényei rendet teremtettek az ókori város erkölcseiben, és így fennmaradt róla a "szigorú törvényhozó" toposza.
- Platón a várost Itália virágának nevezte. Az ókorban két fontos szentély helye volt: Perszephóné-szentélye és Aphrodité-szentélye.
- A város előbb Spárta, majd Syrakusai szövetségese volt. Két gyarmatot is alapított: Hipponiumot és Medmát. A pürrhoszi háborúk során (i. e. 280-275) Rómát támogatta az epiruszi király ellen, noha többször is átállt az ellenség oldalára. Pürrhosz Görögországba való visszatérése előtt kifosztotta Perszephóné szentélyét. Az ókori város az 5. században néptelenedett el, amikor a szaracénok elpusztították.
- Látnivalók:
-
- Marasa temploma – az egykori templomot i. e. 470-ben építették szürakúzai építészek. Méretei: 45,5 x 19,8 méter. Magassága 12 m volt.
- Görög színház – az i. e. 4 században épült egy városközeli domboldalon. A 4500 férőhelyes színháznak ma csak a részletei láthatók.
-
Gerace (Calabria)
- Az Aspromonte Nemzeti Park területén fekszik. Neve a görög lerax szóból származik, melynek jelentése karvaly. A legendák szerint a tengerpartról, a szaracén támadások elől menekülő lakosokat egy karvaly irányította erre a vidékre, ahol Gerace néven új települést alapítottak. A 10. században a bizánciak fennhatósága alatt állt, majd a 11. században a normannok érkezésével a Szicíliai Királyság része lett. A középkor során nemesi birtok volt.
- Látnivalók:
-
- az 1045-ben épített katedrális, melybe Locriból származó oszlopokat építettek be.
- a 13. században épült San Francesco templom, melyet a 18. században barokkosítottak.
- a 10. századi San Giovanello templom
-
Palermo (Szicília)
Történelme: Őskor, Főníciaiak és görögök, Római fennhatóság, Szicíliai Emirátus, Normannok, Szicíliai Királyság, Bourbonok
- Az egyesülés után (1816 -ban Szicília Királyságát és a Nápolyi Királyságot (mindkettő hivatalos megnevezése Szicíliai Királyság volt) a Két Szicília Királyságaként egyesítették, első uralkodója I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király lett, aki 1816-ig IV. Ferdinánd néven Nápoly és III. Ferdinánd néven Szicília királya volt. A kettős királyság 1861-ig állt fenn, amikor Giuseppe Garibaldi seregei elfoglalták és egyesítették az újonnan létrehozott Olasz Királysággal) Palermót választották Szicília adminisztratív székhelyének. A város gazdasági életének fellendítésében nagy szerepe volt a Florio családnak, mely több vállakozást is birtokolt. A 20. század elején a város túllépte a középkori városfalakat. Elsősorban északi irányban terjeszkedett, az új Via della Libertà sugárút mentén. Itt épültek fel a város legszebb art nouveau (liberty stílus Olaszországban) villái. Ezek legtöbbjét Ernesto Basile tervezte. 1947-ban, amikor Szicíliát autonóm régiónak kiálltották ki Olaszországon belül, a regionális parlament székhelye a palermói Palazzo dei Normanni lett.
- Látnivalók:
-
- A palermói székesegyház egykor muzulmán mecset volt, 1135-ben alakították át keresztény templommá.
- A San Giovanni degli Eremiti templom, épült 1132-ben
- A Martorana templom (Santa Maria dell'Ammiragliato, épült 1143-ban)
- San Cataldo templom (12. század)
- Santa Maria della Gangia templom
- San Giuseppe dei Teatini templom
- Oratorio di San Lorenzo templom
- Oratorio del Rosario templom
- A Martorana templom belseje
- Santa Teresa alla Kalsa templom (17. század vége)
- Santa Maria dello Spasimo templom (1506)
- Palazzo dei Normanni, egyike a legszebb itáliai palotáknak, valószínűleg arab erődre épült
- Palazzo Abatellis (15. század) benne a városi képtárral.
- Palazzo Zisa (1160)
- Museo Archeologico Regionale, régészeti múzeum, az ország egyik leggazdagabb gyűjteményével, etruszk, karthágói, római és görög anyagokkal.
- Teatro Massimo a nagyszínház, 1897-ben nyitotta kapuit.
- A palermói botanikus kertet 1785-ben alapították
- Kapucinus katakombák, sok mumifikálódott testtel.
- A közeli Monte Pellegrinóról pompás kilátás nyílik a városra.
-
Cefalu (Szicília)
Cefalù ősi város a szicíliai Palermo provinciában, Olaszországban. A sziget északi részén, a Tirrén-tenger partján fekszik, kb. 75 kilométerre a provincia székhelyétől, és 185 km-re Messina városától. A város Szicília legnagyobb turistalátványosságai közé tartozik. Az utazó többek között római fürdőket, egy ősi katedrálist, szépséges tengerpartokat találhat a városban.
- A hegycsúcson állnak a szaracén vár romjai. A város erődítményei régebben a partvonalig értek, ott, ahol ma a modern városrész fekszik. Itt két hosszú fal védte a kikötőt. A masszív, négyszögletes kövekből álló fal maradványait ma megtalálhatjuk a déli Garibaldi-kikötőben.
- A mai várost a hegy lábánál, a tengerparton alapította meg II. Roger, 1131-ben. Ekkor kezdték el fölépíteni a katedrálist is. A főhomlokzatot két négyemeletes torony határolja. Említésre méltó még a kerek ívű normann bejárat. A keleti falba egy félköríves apszis ékelődik.
- A katedrális
- A katedrálist 1131-ben kezdték el fölépíteni, II. Roger parancsára. Az uralkodó egy tengeri viharból menekült meg, és ezért döntött úgy, hogy templomot épít a Szűzanyának. Az építkezés lassan haladt. A templomot sosem fejezték be teljesen. A normann építészetre jellemző stílusban épült, amit pontosabban szicíliai román stílusnak nevezünk. A külső rész szépen megmaradt, csúcsos ívek és ablakok díszítik. Ez utóbbiak egy-, illetve kétosztatúak. A háromíves főkaput Ambrogio da Como tervezte, 1471-ben készült el. A díszkapu éke egy nagy művészi értékkel bíró márványfaragvány. A háromhajós belső teret csúcsíves oszlopsorok tagolják. Fontos eleme a keresztelőkút, amelyet négy dombormű-oroszlán ékít. Jelentős még egy 15. századi freskó (az ábrán Szűz Mária látható a kis Jézussal). Az épület legrégibb része állítólag maga a szentély, amelyet a hagyomány szerint 1131 pünkösdjén kezdtek el megépíteni.
- Egyéb templomok:
-
- Santa Maria dell'Odigitria, más néven Itria.
- Santa Oliva
- San Sebastiano
- Sant'Andrea
- San Leonardo
- Az Immacolatella
- A Santissimo Sacramento oratóriuma
- Szt. Balázs
- Santo Stefano
- Santissima Trinità
- Santissima Annunziata
- Szt. Katalin monostora
-
Siracusa (Szicília)
(szicíliai nyelven Sarausa, görögül Szürakuszai (Συρακοῦσαι), latinul Syracusae) város Olaszországban, Szicíliában. Siracusa provincia székhelye. Cicero szerint a „legnagyobb görög város, és mind közül a leggyönyörűbb”. Siracusa ősi belvárosa ma a Világörökség része
- A mai Siracusa területe már az ősidőktől fogva lakott terület volt, amint az számos (Stentinello, Ognina, Plemmirio, Matrensa, Cozzo Pantano, és a görög "Thapszosz" falvakban talált) leletből kitűnik.
- A várost a Kr. e. 734 és 733 közötti időszakban alapították az Arkhiász vezette korinthoszi görög telepesek
- A város napjainkban
- Olaszország 1865-ös egységesülése után Siracusa újra a provincia székhelye lett. 1870-ben elbontották a városfalakat, és megépült az Ortygia szigetére vezető híd is. A következő évben már vasútvonal is vezetett Siracusába.
- Ma 125 000 ember él Siracusában. A turistákat a rengeteg látványosság és érdekes történelmi helyszín vonzza ide (mint például a Dionüsziosz füle, egy érdekes barlang). A kilencvenes évek eleje óta folyik a belső városrész rekonstrukciója.
- Ókori emlékek:
-
- Apollón temploma. A bizánci időkben keresztény templomként, az arab uralom idején pedig mecsetként szolgált.
- Arethusza szökőkútja. Ortygia szigetén található. A legenda szerint Arethusa nimfa, aki Alpheusz elől menekült, itt lelt menedékre.
- A színház, melynek caveája (az a hely, ahol a vadállatokat tartották) a legnagyobb, amelyet az ókori görögök valaha is építettek. 67 sorból áll, 9 részre van felosztva, és 8 folyosója van. Az épületből csak a színtér és a zsöllye maradt meg részlegesen. Az építményt, mely még ma is használatban van, a rómaiak saját igényeik szerint alakították át, így például alkalmas lett cirkuszi játékok megrendezésére is. A színház mellett van a latomìe, a kőfejtő. Az ókori időkben rabokat tartottak itt. A leghíresebb ilyen üreg a Dionüsziosz füle elnevezést viseli („Orecchio di Dionisio”), jellegzetes alakja miatt.
- A római amfiteátrumot részben a sziklás talajba vájták. A színtér közepén téglalap alakú mélyedés látható, itt voltak a díszlet gépezetei.
- Az úgynevezett Arkhimédész sírköve a Groticelli nekropoliszban van. A római kori sírkövet két dór oszlop díszíti.
- Az olümpiai Zeusz temploma a várostól három kilométerre található. A Kr. e. 6. században épült.
- Templomok:
-
- A Katedrálist Zosimo püspök építtette a 7. században Ortygia szigetén, a Kr. e. 5. században épült Athéné Templomának helyén. Dór stílusban épült, rövidebbik oldalain 6, a hosszabbik oldalain pedig 14 oszloppal. Falaiban még ma is láthatók a régi templom maradványai. A görög kori épületnek három lépcsőfoka volt. A templomnak egy fő- és két mellékhajója van. A főhajó tetőszerkezete a normann korból való, csakúgy, mint az apszis mozaikképei. A homlokzatot Andrea Palma építtette újjá 1725 és 1753 között, két sor korinthoszi oszloppal, és Ignazio Marabitti szobraival. A belső rész legérdekesebb darabjai kétségkívül a márvány szenteltvíz-tartó (a 12.-13. századból), St. Lucia ezüst szobra (Pietro Rizzo keze munkája, 1599), Luigi Vanvitelli cibóriuma, és a Madonna della Neve c. szobor, mely kb. annyit tesz, mint "Madonna a hóban" (Antonello Gagini munkája, 1512).
- Santa Lucia bazilikája egy bizánci kori templom, ami a hagyomány szerint 303-ban, Szent Lúcia mártíromságának helyszínén épült föl. Jelenleg is látható külsejét a 15.-16. században kapta. Legősibb részei szépen megmaradtak, például a kapuzat három, félkör alakú apszissal. A templom alatt húzódnak Szent Lúcia katakombái.
-
A Lipari-szigetek
(más néven „Éoli-szigetek”, olaszul Isole Eolie) vulkanikus szigetvilág a Tirrén-tengeren, Szicíliától északra. Népszerű turisztikai célpont, évente mintegy 200 ezren látogatnak el a szigetekre.
- A szigetcsoport névadója egyben legnagyobb tagja, Lipari. A „Lipari-szigetek” elnevezés a hely turisztikai népszerűsítése miatt terjedt el, mivel ezt a nevet könnyebb kiejteni, mint azt, hogy „Éoli”. A többi sziget: Vulcano, Salina, Filicudi, Alicudi, Stromboli és Panarea. Utóbbi szomszédságában a Basiluzzo nevű kopár szirt emelkedik néhány kisebb társával a tenger színe fölé. Lipari városának mintegy 11 000 lakója van, közigazgatasi szempontból – Salina – kivételével valamennyi sziget hozzá tartozik. A szigetek legfőbb látványosságai Stromboli és Vulcano aktív tűzhányói, de Vulcano meleg vízű fürdőiről is („fango”) híres. A fő szigetet történelmi emlékei tették ismertté.
- A Lipari-szigeteket a Világörökség részévé nyilvánították.
-
Az Etna
(szicíliai nyelven Muncibeddu, olaszul Mongibello vagy Etna, latinul Aetna) egy napjainkban is aktív vulkán Szicília északkeleti részén Catania és Messina között, a sziget keleti partján. A vulkán területe 1200 km², kerülete a hegy lábánál 135 km. Európa legmagasabb működő vulkánja: jelenlegi magassága 3329 méter, ami állandóan változik a kitörések miatt.
- Neve valószínűleg a görög aitho (égni) vagy föníciai athana (tűzhely) szavakból ered. A helyiek által használt Mongibello elnevezés a latin mons (hegy) és az arab dzsabal (hegy) szavak keverékéből alakult ki. A vulkán több szempontból is érdekes:
-
- először is azért, mert a Föld valamennyi vulkánja közül az Etna kitöréseit jegyezték fel a leghosszabb ideje és a legrészletesebben;
- másodsorban, mert működésének körülményei mai napig nem egyértelműek, ezért a vulkanológusok érdeklődésének középpontjában áll, akik a működés magyarázatára több, többé-kevésbé egyenrangú elméletet is kidolgoztak.
- A tényezők felkutatását nehezíti, hogy a tűzhányó a Földközi-tenger vidékének tektonikai szempontból legbonyolultabb területén fekszik.
- A Hawaii-szigetek vulkánjaihoz hasonlóan az Etna sem pusztító erejéről híres. Aktivitását a hosszú lávafolyamok, magasra törő lávaszökőkutak jellemzik, és ezek számos turistát vonzanak a környékre, mert viszonylag közelről és biztonságban figyelhetik meg a vulkáni jelenségeket.
- Bár az Etna a világ egyik legaktívabb vulkánja, a hegy lejtőin és környékén több tízezer ember él, aminek fő oka a bor- és gyümölcstermelésre kiválóan alkalmas, termékeny vulkáni talaj.
- Kitörései:
- Az Etna kitöréseit mintegy 1500 éve jegyzik fel rendszeresen, így ez Földünk legismertebb tűzhányója. A tudományos megfigyelések csak a 17. században kezdődtek el; a vulkán addigi aktivitását írók, költők, utazók és természettudósok leírásaiból ismerjük. Az utóbbi 400 esztendőben a kitörések jellege többször is megváltozott, ahogy a vulkánból más-más jellegű magma tört a felszínre. Az 1600 és 1669 közötti nyolc, hosszú ideig tartó kitörés sok anyagot hozott a felszínre (az 1614-1624 közötti például mintegy 1-2 km³-nyit). Ebben a periódusban Hughes számításai szerint mintegy 1,19 m³/s vulkáni anyag került felszínre, jóval több mint 1669 után. Az 1669-es kitörést követő évszázadban az Etna működése jelentéktelen volt; a tűzhányó mindössze néhány kisebb kitörést produkált. A következő nagy kitörésre 1755-ig kellett várni; ekkor a központi kráterekből számos lávafolyam indult el. Az új aktív időszak az 1763–1766 közötti három oldalkitöréssel köszöntött be. 1767 és 1865 között nagyjából tíz évenként követték egymást a nagy magnitúdójú és sok anyagot produkáló kitörések, amelyek közül az utolsó, az 1865-ös 100·106 m³ lávát és piroklasztot produkált. A kitörés után egy héttel a vidéket egy, a Richter-skála szerint 4,7 erejű földrengés rázta meg, amit az Etna alatt húzódó törésvonalak (Málta-Szicíliai-tömb és Messina-Giardini-rift) mentén bekövetkezett elmozdulás okozott. Ezt az úgynevezett Timpe-törésvonalat gyakran okolták a vulkán működéséért, de kapcsolatukat nem sikerült bizonyítani. 1865 óta a kitörések periódusokban (csoportosan vagy sorozatosan) követik egymást, és általános jellemzőjük, hogy mindig a sorozat utolsó kitörése a legerősebb. Az aktív időszakok:
-
- 1874–1892,
- 1908–1928,
- 1942–1951,
- 1971–1993 — ez utóbbiban 13 kitöréssel átlag másfél évenként.
- A vulkán most (2009-ben) is aktív; ez a kitörési periódus 2001-ben kezdődött. Scassau a muntagna! Ezzel a felkiáltással jelzik egymásnak a vulkán tövében és lejtőin lakó emberek, hogy az Etna kitört. A szicíliai kifejezés jelentése: A hegy megrepedt!. Bár szinte minden lakos látta már a vulkán lávafolyásait, a vulkán pusztító ereje nagyon keveseket érintett közvetlenül. Az Etna közelében élőknek a legtöbb kellemetlenséget a vulkáni hamu és a piroklasztszórás okozza. A közhiedelemmel ellentétben a vulkán csak nagyon kevéssé befolyásolja a környékbeli települések életét.
- Etna Regionális Park
- Az Etna Regionális Parkot (Parco dell'Etna) 1987 márciusában alapították a vulkán geológiai képzodményeinek, valamint gazdag növény- és állatvilágának védelmére. A park négy zónából áll: az A zónához (mintegy 19 000 hektár) tartoznak a tulajdonképpeni természetvédelmi területek, melyeket nem alakított át az emberi tevékenység, míg a B zónához (mintegy 26 000 hektár) mezogazdaságilag hasznosított területek tartoznak, szoloültetvények, valamint az Etna-kultúrtájra jellemzo farmokkal. A C és D jelzésu zónák (mintegy 14 000 hektár) beépítése megengedett turisztikai létesítmények és infrastruktúra számára.
-
TAORMINA (Szicília)
Az ókorban görög gyarmat volt. Neve görögül Tauromenion (Ταυρομένιον). Kr. e. 400 körül alapították.
- Taormina Messina provinciában található, csakúgy, mint a csodálatos Lipari-szigetek és Milazzo ősi városa. Észak felől Messinából, dél felől pedig Cataniából autópályán könnyen elérhető. Már a 19. századtól kezdve népszerű turistacélpont. Gyönyörű tengerpartjai vannak: a Jón-tenger tenger vize igen meleg, és magas a sótartalma.
- A szigetcsoport névadója egyben legnagyobb tagja, Lipari. A „Lipari-szigetek” elnevezés a hely turisztikai népszerűsítése miatt terjedt el, mivel ezt a nevet könnyebb kiejteni, mint azt, hogy „Éoli”. A többi sziget: Vulcano, Salina, Filicudi, Alicudi, Stromboli és Panarea. Utóbbi szomszédságában a Basiluzzo nevű kopár szirt emelkedik néhány kisebb társával a tenger színe fölé. Lipari városának mintegy 11 000 lakója van, közigazgatasi szempontból – Salina – kivételével valamennyi sziget hozzá tartozik. A szigetek legfőbb látványosságai Stromboli és Vulcano aktív tűzhányói, de Vulcano meleg vízű fürdőiről is („fango”) híres. A fő szigetet történelmi emlékei tették ismertté.
- Látnivalók:
-
- Az Isola Bella egy megkapóan szép természetvédelmi terület Taorminától délre. A városból turistautakat szerveznek a Capo Sant' Andrea-i grottákhoz. Taormina szélsőségesen hegyvidéki területre épült föl. Az Etnától 45 perces autóúttal lehet eljutni a városba.
- A görög színház, a teatro greco eredetileg valóban görög építésű: hellén telepesek emelték a Kr. e. 3. században, II. Hierón uralkodása idején. A ma látható romok azonban már a római korban, a 2. században újjá- és átépített színház maradványai: ez már alkalmas volt gladiátorjátékok megrendezésére is. 109 méteres átmérőjével ez Szicília második legnagyobb színháza (a szürakuszai után). 5400 néző befogadására volt alkalmas. Ma is gyakran használják koncertek, valamint opera- és színielőadások megtartására.
- A San Nicolò bazilika. Normann-kori katedrális egy kis téren áll. Homlokzatán hornyolt oszlopok között domborműves, kőkeretes ajtó látható. A homlokzat ékessége a bejárat fölött látható rózsaablak (a 16. századból). A templom bal oldalán 15. századi kapu található, kőkerettel; indás virágmotívummal díszítve.
- Naxosz romjai. Naxosz Szicília első ógörög telepesvárosa volt. Kr. e. 403-ban Nagy Dionüsziosz bosszúból lerombolta, mert a város a Szürakuszai és Athén közti háborúban az utóbbit támogatta.
- Kultúrája
- A város már az 1700-as évektől az "elit turizmus" célpontja, ekkoriban épült meg ugyanis a Messina-Catania útvonal, ami kikapcsolta a várost az árukereskedelemből. A 19. század végén Taormina arról lett ismert, hogy itt dolgozott a fényképész Wilhelm von Gloeden, aki többnyire meztelen férfiakról készített felvételeket. A 20. század elején a városka külföldi művészek, írók és entellektüelek fellegvára lett. D. H. Lawrence itt tartózkodott Fontana Vecchiában 1920-tól 1922-ig, és számos versét, regényét, novelláját, esszéjét itt írta meg, valamint egy útikönyvet is „Tenger és Szardínia” címmel. A Taorminai Filmfesztivált ötven éven keresztül rendezték meg, és híres filmsztárok is meglátogatták az ókori „görög” színházban tartott vetítéseket. Elismert festőnk, Csontváry Kosztka Tivadar is több képet festett a városban (például Holdtölte Taorminában, 1901). Itt festette meg híres képét, A taorminai görög színház romjait. Maga a művész ezt írta 1912-ben: „Meg kell jegyeznem, hogy a húsz négyzetméteres festmény, mikor a műterem ajtaját megnyitottam, a közönségre oly hatással volt, hogy tombolt meglepetésében: az utca tele volt il maestro ungherese trovato nostro theatro greco. Már itt nagyobb összeggel a festményt ott akarták tartani. Ezzel az eredménnyel búcsúztam el a hosszú vajúdás után Taorminától”.
|
